DIVATFOTÓ MINT OLYAN

2011. szeptember 19.

Édes élet

Ausztriai hajókirándulásunkon ilyen csomagolásban kaptuk a cukrot a kávéhoz. Nem volt szívünk kibontani.

Király Tamás 60

Nem öregszünk Mester, csak az idő múlik!

Baltazáréji Álom - Baltazár Szinház

Buk Antónia írása az előadásról; klikk ide

A Király hatvanadik születésnapját stílszerűen a Király Fürdő platánokkal ékesített belső udvarán ünnepelhettük egy szívbemarkoló ugyanakkor vidám színházi előadás keretében. Az alkalmat Shakespeare nagy klasszikusának adaptációja nyújtotta Baltazáréji álom címmel. A társulat szellemi sérült tagjai hihetetlen alázattal és fegyelemmel mutatták be a darabot sokak szemébe könnyeket csalva.

2011. január 25.

Sartorialist a Kelmemegszállott

Amikor nézegetem Scott Schuman , Sartorialist, a "kelme megszállott" képeit jó kedvem lesz. Fotói végtelenül egyszerűen komponáltak ugyanakkor dinamikusak és jó érzést váltanak ki. Schuman korábban dizájnerként dolgozott és fiatal tervezők ruháit mutatta be. De igazi szenvedélyét később találta meg, amikor elkezdett stílusosan öltözött embereket fényképezni Párizsban, Milánóban, New Yorkban. Blogja napjainkban trendelőjelzőként működik. A blogot átlagban hetvenezren követik naponta.

2011. január 12.

Extreme ballet

Model: Laczik Sára
Art concept : Brátis Niki

2011. január 8.

Fekete özvegy

2011. január 1.

U2 New Years Day

Minden szépet és jót kívánok az előttünk álló évre! BÚÉK 2011 !

All is quiet on New Year's Day,
A world in white gets underway,
And I want to be with you,
Be with you night and day.
Nothing changes on New Year's Day.
I will be with you again.
I will be with you again.

Under a blood-red sky
A crowd has gathered in black and white.
Arms entwined, the chosen few,
Newspapers say, it says it's true.
And we can break through,
though torn in two we can be one.
I will begin again, I will begin again.
Oh and maybe the time is right,
Oh maybe tonight.
I will be with you again.
I will be with you again.

And so we are told this is the golden age
And gold is the reason for the wars we wage.
Though I want to be with you,
To be with you night and day.
Nothing changes on New Year's day.

2010. december 13.

Dorka nem visel Pradát viszont Alice Csodaországban

2010. december 2.

Megbabonáztak minket a harmincas évek

A legutóbbi két divatfotó óránk terméséből csemegézve mutatok be további öt nagyszerű beállítást.

Kati

Melinda

Adri

Zsuzsi

Adrienn

2010. november 21.

Megidéztük a harmincas éveket

Ebben az évtizedben emberek megőrültek következő dolgokért: Jazzklubok, néma-, majd hangosfilmek, gramofon, charleston, rádió,rojtos ruhák,Chanel No. 5. A nők rövid hajakat és szoknyákat vágattak, illegális szeszbárokba jártak és illetlenül viselkedtek. Hangosan káromkodtak és blues, sztepp valamint charleston táncokra illegették magukat. A szoknyákat addig elképzelhetetlenül rövidre szabták és egyre bátrabban mutogatták térdüket.A tömegtermelés valamint az olcsó szintetikus anyagok mindenki számára elérhetővé tették a gyönyörű ruhákat és cipőket. A láb került a divat érdeklődésének középpontjába. A cipődivatot befolyásolták a különböző táncőrületek. A charlestonhoz például megerősített, lapos sarkú, zárt orrú lábbelire volt szükség. A legtöbben egypántos, hegyes orrú, magas sarkú cipőt hordtak, amit kicsi, rejtett kapoccsal kellett felvenni. Divatba jött a keresztpánt és a t-pánt.
Coco Channel eleganciája szintén ebből a korszakból származik, bár hatása csak jóval később volt érezhető a divatban. Hódított, hogy a nők ne engedjék láttatni a csípőjüket, erre jó megoldás volt a bő szabásvonal. Megjelentek a rojtos szoknyák, blúzok. Frizurában divatba jött az apródfrizura.A 20-as években divatszínek közé tartozott a zöld, a sárga, a kék, a bíbor. Ekkor jelentek meg a bizsuk és tollas fejdíszek, amiket utcán, hétköznapokon is viseltek.
Aki vissza szeretne menni az időben, tekintse meg a Coco Chanel valamint a Chicago c. mozikat, esetleg a mi fotóinkat:

Adri

Aletta

Dóri

Enikő

Niki

Süci

2010. november 20.

Effie Awards 2010

Ünnepélyes keretek között osztották ki idén is a marketing Oscar-t:.Október 8-án a Nemzeti Színházban megrendezett EFFIE Díjátadó Gálaesten átadták a hatékonysági verseny Arany, Ezüst és Bronz díjait, valamint a Platina EFFIE-t. A jeles esemény fotózására immár negyedik alkalommal kaptam felkérést.
Akit érdekel megtekintheti, hogyan ünnepel a reklámszakma. Katt ide a fotókért.

2010. november 10.

Fotózzon futva!

Munkácsi Márton, a kolozsvári születésű fotóriporter javasolta a leendő fotósoknak a címben idézett módszert. 1935-ben, amikor a Harper’s Bazaarban nyilatkozott, még csak egy éve élt New Yorkban, de már a divatfotó atyjának számított. Majdnem fél évszázaddal a halála után az életműve végre Magyarországon is látható a Ludwig Múzeum kiállításán.

Pályáját két focimeccs között zavarta le. Szó szerint így történt: 1923-ban még csak kezdő fotóriporter volt, amikor egy futballstadionból jövet lefotózta egy katonatiszt és egy civil utcai vitáját. A veszekedés – már Munkácsi távozása után – véres véget ért és a sajtóban megjelent fotó a bíróság előtt perdöntő bizonyíték lett, a kép készítője pedig a pesti lapok kedvenc fotósa. A másik meccset negyven évvel később, Amerikában nézte a lelátóról, amikor szívrohamot kapott és meghalt. A nevét minden fotós ismerte a világon, de az elszegényedett, munka nélkül maradt öregurat szinte senki.

Itthon Kincses Károly módszeres fotótörténeti kutatásainak köszönhető Munkácsi újrafelfedezése, de eddig csak néhány képe került a közönség elé. A teljes pályát bemutató anyag most öt évnyi vándorlás után jött Budapestre. Egy német gyűjtő, maga is divatfotós és fotóriporter, F. C. Gundlach szedte össze a majdnem 300 képet – többségük vintázsfotó, vagyis az exponálás után nem sokkal előhívott és a fotós kézjegyével ellátott kép, amely így az eredetivel azonos technikával készült. A kiállítás 2005-ben állt össze, de azóta gyakorlatilag a komplett hagyaték előkerült, ennek feldolgozása még évekbe telik.

A most Budapesten látható anyag tehát a megmentett életmű fontos része, ha nem is az egésze. Szerencsére a tárlat Munkácsi valamennyi alkotói korszakából több kivételes fotóval rukkol elő. Az 1920-as évek hazai szociofotói, a pesti bérházak életét annyi kedvességgel megörökítő felvételek után a Színházi Életben megjelent képek, a berlini, törökországi, líbiai, algériai, majd még később az amerikai élmények egy-egy szelete tárul föl. Itt vannak végre a kortársakra elementáris erővel ható fényképek: a három fekete fiú, ahogyan önfeledten szalad a tó (vagy tenger, máig bizonytalan a kép készítésének pontos helye) felé. Ezt a fotót két éve már bemutatta a Szépművészeti Múzeum fotótörténeti kiállítása, de itt most, az afrikai sorozat részeként, még erősebben hat.

És itt vannak a napernyős, strandos, autós és motoros remekek, az 1930-as években készült első divatfotók, köztük a híres kép a tenger homokjában futó, hosszú lábú topmodellel. Fred Astaire táncpróbái, Bársony Rózsi ugrásai, a szalontáncos Munkácsi-képek és Satchmo vigyora, a Hitlernek teljhatalmat adó Hindenburg, amint levonul a politikai színtérről és Európára rászabadítja a nácizmus rettenetét, és a New Yorkba hajózó Greta Garbo, ahogyan böröndjeire hajolva áll a fedélzeten. Leni Riefenstahl síelés közben és a túltermelt kávét a

tengerbe szóró brazil katonák, az „arzénes asszonyok” a fogdában, a dürkheimi kolbászpiac közönsége és a sajtómágnás Hearst kastélya.

. Munkácsi megtanította a mozgásban lendült XX. századnak, hogy gyönyörködjön a saját mozdulataiban. Különös ellentéte az egész anyag az ugyanebben az időszakban dolgozott Robert Capa életművének, amit egy évvel ezelőtt a Ludwig Múzeum hasonló rendezési koncepcióval tálalt. A kettőt összevetve látszik igazán, hogy a sajtófotó, amely kordokumentumnak készül, mennyire szubjektív: a megörökített téma és a fotós személyisége, látásmódja azonos erővel van jelen benne.

Götz Eszter